7 bejegyzésen keresztül olvashattatok a MaNDA-ról, illetve a már meglévő hazai digitális gyűjteményekről. Az előző bejegyzéssel sikerült kipipálni az utolsó vázlatpontot is, így elérkezett az idő, hogy a téma (MaNDA – Új magyar digiterv és a már meglévők) rövid összefoglalásával könnyes búcsút vegyek – legalábbis egy időre – a munkafüzetként működő blogtól.
A MaNDA, vagyis Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet a már meglévő és működő Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakításával jött létre néhány hónappal ezelőtt. Egészen pontosan 2011. június 11-én, ekkor lépett hatályba ugyanis a MaNDA-t létrehozó 2011. évi LX. törvény.
Ez a törvény két korábbi törvény (1997. évi CXL. törvény, 2004. évi II. törvény) módosítását tartalmazza.
Hogy miért is jött létre a MaNDA? Nos, a legfontosabb célja és feladata: „egy központi nyilvános adatbázison keresztül online elérhetővé tenni a teljes magyar kulturális örökséget, vagyis a szépirodalmi, a képző- és ipar- és építőművészeti, zenei és táncművészeti, filmművészeti alkotásokat.”1
A célok megvalósítását a készítők több lépcsőben tervezték, ennek lépéseit azonban itt újra leírni felesleges lenne, aki kíváncsi rá, olvassa el az ezt ismertető bejegyzést.
A MaNDA-hoz szorosan kapcsolódik a Magyar Nemzeti Filmarchívum, amely mint néhány sorral feljebb olvasható, a MaNDA elődjének számít. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindez nem jelenti a Filmarchívum eredeti formában való megszűnését. A jövőben két igazgatóság fog működni, az egyik a MaNDA-t, a másik pedig a Filmarchívumot fogja igazgatni. (A Magyar Nemzeti Filmarchívummal ez a bejegyzés foglalkozik.)
Szintén szoros összefüggést vélhetünk felfedezni a MaNDA és a Nemzeti Digitális Adattár között, ugyanis a tervek szerint az Adattár a jövőben a MaNDA felügyelete alá fog kerülni. Az NDA céljai között szerepel „a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású, digitális és interneten keresztül hozzáférhető kulturális és közcélú tartalmak központi regisztrálása”, ennek érdekében pedig összegyűjti, rendszerezi, és kereshetővé teszi „az interneten elérhető magyar nyelvű és magyar vonatkozású tartalmak leíró adatait (metaadatokat)”.2
Mint meglévő digitális gyűjtemények, szó volt a NAVA-ról, az MDK-ról, a DIA-ról, a méltánytalanul keveset emlegetett Diafilmmúzeumról, valamint az Országos Széchényi Könyvtár „mesterhármasáról”, a MEK-ről, az EPA-ról és a DKA-ról.
Ezek közül a NAVA kicsit kilóg a sorból, hiszen teljes gyűjteményéhez csak az ún. NAVA-pontokon lehet hozzáférni, az összes többi, itt felsorolt digitális gyűjteményt viszont korlátozás nélkül használhatjuk akár otthon is, ha épp nincs jobb dolgunk.
Bár az adott bejegyzésben mindig jeleztem, hogy a leírtak honnan származnak, most mégis felsorolnám újra a felhasznált forrásokat, csak az igényesség kedvéért:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése