Ezúttal egy recenzióval készültem, amit Bors Réka: Pro-anorexia fórumok c., a Médiakutatóban elérhető cikke alapján írtam meg.
Az anorexia, csakúgy, mint a depresszió vagy az alkoholizmus, egy pszichés eredetű betegség. Bár nem tartják a leggyakoribb betegségnek, mégis érdemes odafigyelni rá, hiszen a pszichés betegségek között az egyik leggyakoribb halálos kimenetelű zavar, teljes gyógyulás szinte sosem következik be, ráadásul a betegek száma egyre növekvő tendenciát mutat.
Az összlakosságot nézve minden 100.000 lakosra jut egy megbetegedés, de a jobb módú középső vagy felső társadalmi-gazdasági rétegekből származó serdülő lányok között akár minden 200-ra juthat egy beteg. A betegek 95%-a 18-35 éves nő, de a férfiak körében is előfordul a betegség.
Az anorexia kifejezést az ókorban használták először, szó szerinti jelentése ’hiányzó étvágy’.
Ez nem feltétlenül felel meg a valóságnak, ugyanis a betegek étvágya mindig megmarad, csak éppen visszautasítják az ételt, emiatt kórosan lesoványodnak.
Sokáig emésztési gondokat, hormonális változást gyanítottak a betegség hátterében, és csak a 20. sz. első harmadától kezdtek elsősorban lelki eredetű tényezőket emlegetni.
A betegség első hivatalos leírása 1868-ban látott napvilágot egy angol orvos által, hazánkban csak 1955-ben.
Az anorexiásokra jellemző viselkedés:
Az anorexiásokra általában jellemző a precizitás, intelligencia, az iskolában jó tanulók, önmaguk számára magas teljesítménymércét állítanak fel. Figyelmük középpontjába a testsúly kerül. Rettegnek az elhízástól, annak ellenére is, hogy az esetek többségében eleve normális testsúllyal rendelkeznek. Az elhízástól való félelem, vagy az általuk túlzottnak ítélt testsúly miatt egyre csökkentik a táplálékfelvételt. A napi kalóriabevitel drasztikusan alacsony is lehet. Például az első diagnosztizált beteg (Judit), aki alapján az 1868-as leírás is készült, saját bevallása szerint naponta legfeljebb 300 kalóriát vett magához. Összehasonlításképpen: 1 átlagos banán 265 kalóriát tartalmaz. Az eredmény: az említett beteg 158 centiméter magas volt, ehhez mindössze 28 kiló, és 14 évesen halott…
Jellemző még az anorexiásokra, hogy bár elkerülik az ételt, folyamatosan az étellel foglalkoznak: diétás recepteket, kalóriatáblázatokat böngésznek. Mások számára gondosan tálalnak, míg maguk gyakran kidobják az ételt, vagy étkezés után megszabadulnak tőle.
A betegek a testsúllyal kapcsolatos szorongásukat nem veszik észre, és a soványságuk sem aggasztja őket. Soványságuk ellenére is sokáig aktívak maradnak, rendszeresen tornáznak, sportolnak.
Fizikai tünetek:
Az anorexiának a megváltozott személyiségen kívül fizikai tünetei is vannak, a legszembetűnőbb a soványság.
De mi a különbség a sovány és az anorexiás között?
Nos, anorexiásnak hivatalosan azt nevezik, akinek testsúlya a minimális, normális testsúlynál legalább 15%-kal alacsonyabb. Az anorexiások testtömeg-indexe 17,5 alatt van.
Jellemző tünet még nőknél a menstruáció elmaradása, alacsony pulzusszám és testhőmérséklet, de székrekedés, puffadás, fokozódott szőrnövekedés és vizenyők kialakulása is kísérhetik a betegséget.
És bár ez „kívülről” nem látszik, de érdekes, hogy egy friss kutatás szerint az anorexiások bőre alól eltűnik ugyan a zsír, de csontjaikban sokkal több zsír található, mint az egészséges emberekében. Ennek oka, hogy a betegség kiváltotta hormonális változások hatására az őssejtek nem csontot képeznek, hanem zsírt termelnek.
Miért lesz valaki anorexiás?
Sokan a betegség terjedéséért a médiát okolják, a média által sztárolt karcsú nőideált. Azt sulykolják belénk, hogy csak akkor lehet valaki sikeres, ha csontsovány. Ebben van némi igazság, hiszen számos modell és sztár szenvedett már anorexiától és jócskán vannak, akik bele is haltak a betegségbe. Többen is voltak, akik elismerték: azért fogytak, mert csak így kaptak munkát. Ilyen volt például Luisel Ramos uruguayi modell is, aki 2006-ban, 22 évesen halt meg az anorexiában. Rajta kívül még számos példát hozhatnánk fel.
Ugyanakkor nem lehet mindenért a médiát okolni. Diagnosztizáltak már ugyanis 8 éves beteget is. Ő valószínűleg nem azért nem evett, hogy majd felférjen a kifutóra.
Hajlamosító tényező lehet például a labilis személyiség, korábbi túlsúlyosság, negatív gyerekkori élmény (szexuális zaklatás, bántalmazás). Előfordulhat, hogy a gyerek a túlzott szülői gondoskodás ellen lázad, vagyis az ellen, hogy a szülő a gyerek életének minden területét megpróbálják irányításuk alatt tartani. Ekkor a gyerek az evést próbálja saját kontrollja alá vonni.
Néhány elborzasztó kép a világhálóról:
.jpg)
És ha valaki ezek után úgy gondolja, hogy rosszabb már nem is lehet, az tévedett.
Léteznek ugyanis olyan, ún. pro-ana honlapok, melyek kifejezetten támogatják az anorexiát. Tulajdonképpen tanácsokat adnak, hogy tedd tönkre magad. Például olyan ételeket ajánlanak, amiktől könnyebben lehet hányni, gyógyszereket, amiktől gyorsabb a zsírégetés.
Túry Ferenc pszichiáter szerint:
„Az anorexiás betegek elszigetelődnek, elzárkóznak azoktól, akiknek feltűnhetne az evészavaruk, ezért válik számukra ideális eszközzé az internet, ahol arctalanul találhatnak magukhoz hasonló társaságot.”
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az anorexiások általában nem a gyógyulás céljából keresik egymás társaságát (bár én erre is találtam már példát), hanem a további súlyvesztés reményében.
Beláthatjuk, hogy ez rendkívül veszélyes, hiszen ezek a honlapok egy sok esetben halálos kimenetelű betegséget támogatnak. Ugyanakkor, meglepő vagy sem, de sem a portálok üzemeltetői, sem a honlapok tulajdonosai nem vonhatók felelősségre a veszélyes tartalom közlése miatt. Magyarországon ugyanis még nem született olyan jogszabály, amely büntetné a betegséget pártoló honlapok üzemeltetését.
Amit egy pro-ana oldalról tudni kell:
Először is különbséget kell tenni pro-ana és pro-mia oldalak között. Az előző az anorexiát, utóbbi pedig a bulimiát támogatja.
A honlapok üzemeltetői általában maguk is evészavarban szenvedő kamasz lányok. Az oldalak látogatóinak azonban csak kis százaléka valóban anorexiás. Többségében fogyókúrázók olvasnak bele a honlapba, valami gyors és hatásos ötlet reményében, illetve sok ún. wannarexiás is látogatja az oldalakat. A wannarexia kifejezés azokra a lányokra vonatkozik, akik életformaként tekintenek az anorexiára, úgymond „választották” ezt a betegséget. Ők azért látogatják a pro-ana honlapokat, mert anorexiások akarnak lenni.
A szakértők szerint azoknál, akiknél hiányoznak a hajlamosító tényezők, nem alakul ki evészavar a honlap látogatásának hatására, de a betegekre negatív hatással vannak. Ezek az oldalak tehát nem kiváltó okként, hanem inkább betegségfenntartó tényezőként vannak számon tartva.
A kezdőlapon gyakran lehet figyelmeztetésekkel találkozni, ami arra irányul, hogy aki nem szenved ebben a betegségben, hagyja el az oldalt. Az egyik honlap kezdőlapján pl. ez állt:
„Ha nincs semmilyen étkezési zavarod, kérlek – a saját érdekedben – hagyd el az oldalt!!!
Anorexia – meghalsz mielőtt elég sovány lehetnél”
Ennek a figyelmeztető jelzésnek a kiírását egyébként 2006-ban javasolta az AED (Academy of Eating Disorders) nevű szervezet, melyet orvosok és kutatók alapították 1993-ban. A szervezet az evészavarok kialakulásával és gyógyításával kapcsolatos problémákkal foglalkozik.
A főoldalon általában fogalommagyarázatot is találunk, ami a pro-ana és pro-mia kifejezést hivatottak megmagyarázni. A betegségeket gyakran megszemélyesítik, Anának és Miának nevezik, barátnőkként, esetleg istennőként emlegetik őket.
Gyakran találkozni lehet Fogalmak menüponttal is, ahol azoknak a szavaknak a jelentését találhatjuk meg, amelyeket a betegségben szenvedők használnak különböző tevékenységek jelölésére. Pl. a fastolás többnapos éhezést jelent, ahol kizárólag a víz fogyasztása engedélyezett.
A Tippek, trükkök menüpontban találhatók a „hasznos” tanácsok, melyek segítségével még nagyobb súlyvesztés érhető el. Ezen kívül még gyakran találunk képgalériát, videókat, más pro-ana oldalakra vezető linkeket, fórumot.
Az elkövetkezendő sorokban ez utóbbiról, vagyis a fórumokról lesz szó.
Nem olyan régen ugyanis készült egy esettanulmány, melynek célja az volt, hogy kiderüljön: kik és miért írnak ezekre a fórumokra, illetve milyen kapcsolat alakul ki a hozzászólók között.
A tanulmány készítője (Bors Réka) 51 e-mail címet szedett össze a különböző pro-ana fórumokról, és ezekre a címekre küldte el 26 kérdésből álló kérdőívét.
A kérdőíves megkérdezés természetesen nem a legmegbízhatóbb, hiszen a válaszadók gyakorlatilag bármit írhatnak, azt is ami nem igaz. Mégis érdemes elgondolkozni a válaszokon.
A megkérdezetteknek kevesebb, mint a fele válaszolt, életkorukat pedig még a válaszadóknak is csak a fele árulta el. A fórumozók többsége 15-19 éves volt, és csak egy 23 éves akadt közöttük, de ő – saját bevallása szerint – csak fogyókúrás tippek iránt érdeklődött, nem tagja a közösségnek, és nem szenved étkezési zavarban.
És pont ez volt a kérdőív egyik meghatározó kérdése: vajon miért látogatják ezeket a fórumokat?
Az eredmény: a válaszadók fele volt anorexiás, másik fele csupán fogyni szeretett volna és az interneten való böngészés során véletlen bukkant éppen egy pro-ana fórumra.
Azonban meglepő válaszok is születtek arra kérdésre, hogy vajon anorexiásnak tartják-e magukat, úgy mint „Nem. Még nem.” vagy „Nem, de szerettem volna az lenni.”
Mindössze egy lány volt, aki gyógyulás céljából keresgélt a neten. De volt olyan is, aki bár már kórházban is volt problémája miatt, ő maga azonban nem érzi magát betegnek.
Érdekes eredmény, hogy a fórumozók többsége egyetértett abban, hogy az anorexia nem „buli”, hanem komoly betegség, de aki ezeket a fórumokat látogatja, nem akar megszabadulni tőle.
Feltették a fórumozóknak azt a kérdést is, hogy szerintük az anorexia életmód-e vagy betegség. Mindössze egy lány volt, aki azt válaszolta, hogy az előbbi, vagyis ő maga életmódként „űzi” az anorexiát.
A fórumozók többsége naponta ír és követi figyelemmel a fórum eseményeit, csak kevesen voltak, akik hetente vagy még ennél is ritkábban látogatták a honlapokat.
Megjegyzendő azonban, hogy a válaszadók fele azt írta, hogy már nem vesz részt a fórum életében. Azonban nem mindenki azért hagyott fel a fórumozással, mert meggyógyult, volt akinek egyszerűen csak a társaság nem tetszett.
A lányok általában több pro-ana oldalt is látogatnak, voltak akik külföldi oldalakon is tagok voltak.
Egy másik nagy kérdéskör arra próbált rávilágítani, hogy a fórumozók között milyen kapcsolat alakul ki.
Általában egyetértés, támogatás jellemzi a közösséget. Tanácsokkal, tippekkel látják el egymást, közös éhezéseket tartanak. Személyes kapcsolat azonban nem alakul ki közöttük, mivel mindenki szeretne „arctalan” maradni. Mindössze ketten említettek személyes találkozást is.
Egy másik kérdéskör arra vonatkozott, hogy a fórumozók mennyire vesznek részt tevékenyen az anorexia támogatásában. Készítenek-e videókat, töltenek-e fel képeket magukról inspiráció gyanánt. A többség nem csinált még videót és képet sem töltött fel soha, mindazonáltal ők maguk gyakran nézegetnek ilyen videókat és képeket. Szívesen néznek civil lányokról képeket, hogy azokból merítsenek erőt a további koplaláshoz, de gyakoriak a sztárok képei is. Példaképet a legtöbben nem neveztek meg, néhányan családtagot említettek, és egy válaszadó említette a volt anorexiás Mary-Kate Olsent illetve Ana Carolin Restont, aki 2006 novemberében halt éhen.
Érdekes és egyben szomorú eredményeket mutattak azok a kérdések, melyek a fórumozók családi hátterére vonatkoztak, illetve arra, hogy a környezetük tudja-e hogy betegek és hogy anorexiapárti honlapokat látogatnak.
Három lány kivételével mindegyikőjük együtt él legalább egy szülőjével, és majdnem minden lány családja tudja, hogy fogyni szeretne. Egy lánynál még azt is tudják, hogy anorexiás, éppen a kérdőív készítése előtt engedték ki a kórházból. Érdekes, hogy az ő szülei nincsenek tisztában azzal, hogy pro-ana honlapokat látogat.
Arra a kérdésre, hogy a szülei tudják-e hogy hanyagolja az evést, volt aki ezt válaszolta: „Nem érdekli őket, nem törődnek velem.” Egy másik hasonló válasz is érkezett a kérdésre: „Tudják, de nem érdekli őket.”
Volt egy lány, aki azt írta, hogy ingyenes terápiát keres, mivel a szüleivel nincs jó kapcsolatban, és valószínűleg nem támogatnák anyagilag a magánpszichiátert, és szerinte a szülei még a családterápiára sem lennének hajlandóak.
Mindezek után én is nekiálltam és kerestem egy pro-ana oldalt, hogy lássam, miről is van szó valójában.
Mindenki kedvenc keresőjébe, a Google-be írtam be annyit, hogy pro-ana, és meglepetésemre (vagy nem…) sok ilyen oldalt találtam mind magyar, mind pedig idegen nyelven.
Többet meg is néztem közülük, és valóban… Ezeken az oldalakon minden megvan ahhoz, hogy valaki tönkretegye magát.
Általános tippek menüpont alatt 63! ötletet sorol fel az egyik honlap, amivel gyorsabban fogyhatsz, és amivel elkerülheted, hogy egyél.
Csak az érdekesség és az elrettentés kedvéért bemásolok egy pontot, hogy milyen sületlenségeket tanácsolnak:
„ Tedd el a kedvenc édességed csomagoló papírját és azt szagolgasd, mikor éhes vagy.”
Ugyanezen az oldalon található egy ilyen menüpont is: „Tippek, hogy ne tűnj betegnek”
Itt ilyesmik olvashatók: „Tegyél tálakat és evőeszközt a mosogatóba. Bizonyíték, hogy ettél valamit.”
A honlaphoz "természetesen" fórum is kapcsolódott, ahol egy érdekes, abszurd és ijesztő, na meg rendkívül veszélyes dolgot tapasztaltam. A fórumozók ugyanis versenyt rendeztek, amelynek "győztese" az, aki x idő alatt a legtöbbet fogy. Megjegyzendő, hogy a verseny résztvevői már eleve normális, vagy a normálisnál alacsonyabb testsúllyal rendelkeztek.
A lényeg az volt, hogy minden nap pontozták a napi teljesítményüket egy 1-5-ig terjedő skálán, meghatározott szabályok alapján. Külön pontozták az étkezést, a testmozgást, stb. Egy példa az étkezésre: 5 pontot könyvelhetett el magának az a résztvevő, aki 1 nap maximum 200! kcal-t fogyasztott.
A honlaphoz "természetesen" fórum is kapcsolódott, ahol egy érdekes, abszurd és ijesztő, na meg rendkívül veszélyes dolgot tapasztaltam. A fórumozók ugyanis versenyt rendeztek, amelynek "győztese" az, aki x idő alatt a legtöbbet fogy. Megjegyzendő, hogy a verseny résztvevői már eleve normális, vagy a normálisnál alacsonyabb testsúllyal rendelkeztek.
A lényeg az volt, hogy minden nap pontozták a napi teljesítményüket egy 1-5-ig terjedő skálán, meghatározott szabályok alapján. Külön pontozták az étkezést, a testmozgást, stb. Egy példa az étkezésre: 5 pontot könyvelhetett el magának az a résztvevő, aki 1 nap maximum 200! kcal-t fogyasztott.
Mindez igen szomorú és remélem, hogy aki ezt a bejegyzést elolvassa, soha nem fog az anorexia veszélyes útjára lépni!
Felhasznált források:
Bors Réka: Pro anorexia fórumok. http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_03_osz/02_anorexia_eveszavar
Túlzásba vitt koplalás: az anorexia nervosa. http://www.vital.hu/themes/health/anorexia1.htm
Éhhalál a kifutón. http://www.nana.hu/objektiv/ehhalal-a-kifuton-32116.html
Csont helyett zsírt termel az anorexiások szervezete. http://www.vital.hu/anorexia-csontok-zsir
Az anorexia nervosa jellemzői. http://www.behsci.sote.hu/nok/w_itapl1.htm
A karcsúság megszállotjai. http://lhp.hu/cs_olvas.php?m=53&a=360&k=57
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése